Pánikbetegség tünetei és jelei

„Úgy éreztem, meg fogok halni – pedig orvosi értelemben teljesen egészséges voltam.”

A pánikroham sokak számára elsőre infarktusnak vagy valamilyen súlyos testi betegségnek tűnik. Heves szívdobogás, légszomj, mellkasi fájdalom, remegés, zsibbadás, és az a nehezen megfogható, mégis bénító érzés, hogy „valami borzalmas történik”. A legijesztőbb talán mégis az, hogy mindez látszólag minden előzmény nélkül történik – és senki más nem érti igazán, mi zajlik le bennünk.

A pánikbetegség láthatatlan, mégis rendkívül valóságos. Magyarországon is sok ezren küzdenek vele nap mint nap, gyakran évekig segítség nélkül, szégyenérzettel vagy félrediagnosztizálva. De mit is jelent pontosan ez az állapot? Mi történik ilyenkor a testben és a lélekben? Hogyan alakul ki, és – ami talán a legfontosabb – van-e kiút belőle?

Mi a pánikbetegség?

A pánikbetegség  lényege, hogy az érintett visszatérő, erős szorongásos rohamokat él át, amelyeket nem lehet előre megjósolni, mert nem kötődnek konkrét helyzethez vagy körülményhez – ezért váratlanul törnek rá az emberre. A roham során egyszerre jelentkeznek testi tünetek (mint például heves szívdobogás, légszomj, szédülés) és mentális tünetek (például halálfélelem, a valóságérzékelésben történő elbizonytalanodás vagy annak érzése, mintha az ember „kívülről” figyelné önmagát). Ezek a tünetek általában 10 percen belül érik el a tetőpontjukat, majd – attól függően, hogy kap-e segítséget az illető – fokozatosan csökkennek, végül teljesen elmúlnak. Idővel a pánikrohamoktól való állandó félelem is kialakulhat, amit szaknyelven anticipátoros szorongásnak nevezünk. Ez oda vezethet, hogy a személy elkezd bizonyos helyzeteket kerülni, nehogy újabb rosszullét érje.

A pánikbetegség előfordulása

A pánikbetegség kialakulásában genetikai, biológiai és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak. Minden vizsgálat szerint 2-3x több nőt érint, mint férfit, és leggyakrabban 20 és 30 éves kor között indul.

Pánikrohamok megjelenhetnek egyes betegségek kísérőjelenségeiként is, pl. bármilyen más szorongásos zavar esetében, egyéb mentális zavarok esetében (depresszív zavarok, poszttraumás stressz zavar, szerhasználat zavarok), és egyes egészségi állapotok, betegségek (kardiális, respiratorikus stb.) kontextusában is.

A pánikbetegség jellemző tünetei

A pánikbetegség egyik legfőbb ismérve a visszatérő pánikroham, amely hirtelen, látszólag minden előzmény nélkül tör az érintettre. 

A pánikroham számos testi és lelki tünettel járhat, ezek közül legalább négynek egyszerre kell jelen lennie ahhoz, hogy valóban pánikrohamról beszéljünk. A leggyakoribb tünetek a következők:

• heves szívdobogás, gyors pulzus

• izzadás, reszketés vagy remegés

• légszomj, fulladásérzés

• mellkasi fájdalom vagy szorító érzés

• hányinger vagy gyomorpanaszok

• szédülés, ájulásérzés

• hidegrázás vagy hőhullám

• zsibbadás, bizsergés

• valóságtól való elszakadás érzése (derealizáció), vagy önmagunktól való eltávolodás érzése (deperszonalizáció)

• félelem attól, hogy az ember megőrül vagy elveszti az önuralmát

• halálfélelem

Amennyiben a pánikrohamokat tartós aggodalom kíséri – például attól való félelem, hogy mikor jön a következő roham –, és/vagy a személy elkezd bizonyos helyzeteket kerülni, pánikbetegségről beszélhetünk. Jellemző például, hogy ha valaki egy buszon kapott rohamot, a jövőben elkerüli a tömegközlekedést.

Fontos tudni, hogy a pánikbetegség diagnózisához az is szükséges, hogy a tüneteket ne valamilyen szerhasználat (például gyógyszer vagy drog), testi betegség vagy más pszichés zavar okozza.

A pánikbetegség leggyakoribb okai

A pánikbetegség kialakulásában több tényező is szerepet játszhat. Biológiai szempontból a genetikai hajlam is fontos szerepet játszik, hiszen a betegség gyakran halmozódik a családokban. Az agy egyes területeinek, például a „riasztórendszerként” működő amygdala túlműködése is hozzájárulhat a pánikrohamok megjelenéséhez, mivel ez fokozza a szorongásra való hajlamot. 

Emellett nagy lelki megterhelés, mint például válás, baleset vagy munkahely elvesztése, valamint korábbi traumatikus élmények – például bántalmazás, baleset vagy családi haláleset – is gyakran előidézik a pánikrohamokat. Ilyenkor a szervezet fokozott készenléti állapotba kerül, és könnyebben aktiválódik a „vészjelző rendszer”. 

A pánikbetegség más mentális nehézségekkel is összefüggésben lehet, mint a generalizált szorongás, depresszió vagy alacsony önértékelés, illetve a gyermekkori tanult viselkedési minták is hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. 

Továbbá, bizonyos testi betegségek, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak, mint a pánikrohamok, szintén hozzájárulhatnak a zavarhoz, ha a beteg a szimptómák miatt fokozottan fél, és a félelem miatt pánikrohamok léphetnek fel. A túlzott koffein-, alkohol- vagy droghasználat is kiválthatja vagy felerősítheti a pánikbetegség tüneteit.

A pánikbetegség következményei

Ha a pánikbetegség kezelés nélkül marad, hosszú távon komoly hatással lehet az életminőségre. Az érintettek gyakran kezdenek el elkerülni bizonyos helyzeteket, ahol rohamok jelentkeztek, így beszűkülhet a mindennapi mozgásterük. Ez társas elszigetelődéshez, szociális kapcsolatok sérüléséhez vezethet. A munkahelyi teljesítmény is csökkenhet, mivel a pánikrohamok miatt a koncentráció és a munkavégzés is nehezebbé válhat.

A szorongás, a félelem és a folyamatos aggodalom depresszióhoz vezethet, és egyesek a tünetek enyhítésére alkoholt vagy gyógyszereket is használhatnak, ami függőséghez vezethet.

Fontos, hogy a pánikbetegség kezelhető állapot, és időben kérve a megfelelő segítséget, a rohamok enyhíthetők, az életminőség javítható.

A pánikbetegség kivizsgálása

A pánikbetegség egy szorongásos zavar. Első lépésben mindenképp más fiziológiai betegségeket kell kizárni, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak, mint a pánikrohamok. Ilyenek lehetnek a szívbetegségek, hormonális problémák vagy légzési nehézségek. Ehhez orvosi vizsgálatok, például EKG, vérnyomásmérés és laborvizsgálatok szükségesek.

Ezután a pszichológus vagy pszichiáter részletes beszélgetést folytat a klienssel, hogy felmérje a szorongásos rohamok gyakoriságát, intenzitását és hatását a mindennapi életre. A diagnózis megerősítése érdekében pszichológiai teszteket is alkalmazhatnak, például önértékelő kérdőíveket, amelyek segítenek pontosan felmérni a pánikbetegség jelenlétét. 

A pánikbetegség kezelése otthon

A pánikroham leküzdésének egyik kulcsa, hogy felismerjük, mi zajlik bennünk, és tudatosítsuk, hogy a roham önmagában nem veszélyes, és semmiképpen sem halálos kimenetelű. Az első lépés a légzés szabályozása: lassú, mély légzéssel csökkenthetjük a testi tüneteket és az ijedtséget.

Nagyon fontos az is, hogy a légzőgyakorlatok során a figyelem a légzésre összpontosul, ami növeli a testtudatosságot és az itt-és-most állapotot. Ez a mindfulness-szerű állapot csökkenti a szorongást kiváltó negatív gondolatok és aggódások hatását. 

A megelőzés szempontjából fontos a szorongáskezelő technikák beépítése a mindennapokba. A relaxációs gyakorlatok, mint a már említett mindfulness, a meditáció, a progresszív izomrelaxáció vagy jóga, segítenek csökkenteni az általános stressz-szintet.

Tudjuk, mindenkinek ismerős „iskola”, de nem lehet figyelmen kívül hagyni az egészséges életmód, beleértve a rendszeres mozgás, a megfelelő alvás és a kiegyensúlyozott étrend támogató hatását mind a lelki, mind a mentális egyensúlyra.

Mikor fordulj szakemberhez?

Sokan átélnek életük során egy-egy erősebb szorongásos epizódot vagy pánikszerű rosszullétet, de ez még önmagában nem jelenti azt, hogy pánikbetegség áll fenn. Ugyanakkor vannak olyan jelek, amelyeknél érdemes komolyan elgondolkodni azon, hogy szakemberhez forduljunk-e.

Fordulj pszichológushoz vagy pszichiáterhez, ha:

• a pánikrohamok visszatérően jelentkeznek, látszólag minden előjel nélkül,

• az intenzív testi tünetek (pl. heves szívdobogás, légszomj, szédülés) miatt gyakran félsz attól, hogy komoly fizikai betegséged van,

• elkezdesz elkerülni helyzeteket, ahol korábban rohamod volt (pl. tömegközlekedés, bevásárlás, nyilvános helyek),

• tartósan aggódsz egy újabb roham bekövetkezésétől, és ez rányomja a bélyegét a mindennapjaidra,

• úgy érzed, a szorongás irányítja az életedet, és korlátoz a munkában, a társas kapcsolatokban vagy a szabadidődben,

• orvosi kivizsgálás nem talált szervi okot a panaszaidra, de a rosszullétek nem múlnak el.

A pánikbetegség gyógyszeres kezelése

A pánikbetegség kezelésében a pszichoterápia mellett gyakran szerepet kap a gyógyszeres terápia is, különösen akkor, ha a tünetek olyan mértékűek, hogy jelentősen rontják az életminőséget, vagy ha a pszichoterápia önmagában nem hoz kellő javulást.

A gyógyszeres kezelés célja a pánikrohamok gyakoriságának és intenzitásának csökkentése, az állandósuló szorongás mérséklése, valamint a kliens életminőségének javítása. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a gyógyszer nem oldja meg a kiváltó okokat – ezek feldolgozásához terápiás támogatás is szükséges lehet.  A legjobb eredmények általában akkor születnek, ha a gyógyszeres kezelést pszichoterápiával (pl. kognitív viselkedésterápiával) is kombinálják.

A pánikbetegség kezelése pszichoterápiával

Ha a pánikrohamot tapasztalsz, érdemes minél előbb pszichológus segítségét kérned, aki segít elkerülni, hogy a tünetek súlyosbodjanak és pánikbetegséggé fejlődjenek.

A kognitív viselkedésterápia, ami egy bizonyítékokon alapuló pszichoterápiás módszertan nagyon hatékonyan és bizonyítottan segít a pánikrohamok és a pánikbetegség kezelésében. A különféle kognitív technikákkal megtanulhatod reálisan értékelni a tested jelzéseit, ami által elkerülheted, hogy a katasztrofizáló gondolatok eluralkodjanak rajtad.  A pánikbetegség nem „képzelgés” vagy „gyengeség” kérdése. Egy valódi, kezelhető állapotról van szó, amellyel nem kell egyedül megküzdened,  itt vagyunk, hogy segítsünk.

Minél előbb kérsz segítséget, annál hamarabb indulhat el a javulás folyamata – és annál gyorsabban nyerheted vissza az életed feletti kontrollt.

Tetszett a cikk? Akkor mentsd el a könyvjelzők közé, hogy bármikor gyorsan visszatalál hozzá, vagy oszd meg valamely közösségi platformodon!