Legyen szó szorongásról, magatartásproblémáról vagy a serdülőkor kihívásairól, a terápia célja, hogy támogassa a gyerekeket és a családokat a kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődés felé vezető úton. A tanácsadás folyamata minden esetben személyre szabott, figyelembe véve a gyermek életkorát, problémáit és a családi környezetet.

Magyarországon a gyerekterápia általános protokollja rugalmas, de vannak alapvető lépések és irányelvek, amelyeket a legtöbb pszichológus követ. Ezek a szülők bevonására, a titoktartásra és a gyerek szükségleteire épülnek. A gyerekterápiában az egyes szakemberek alkalmazott módszerei eltérhetnek, de van néhány általános szempont, amelyekre figyelmet fordítanak:

Az első alkalom jellemzően a szülőkkel történik, ahol a pszichológus részletesen kikérdezi őket a gyermek problémájáról, családi helyzetről, iskolai teljesítményről és az elmúlt évek fontosabb eseményeiről. Ez az interjú meghatározó a terápia megtervezésében. A következő lépés általában a gyermekkel való ismerkedés. Ezen az alkalmon sokszor még a szülő is jelen van, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, de később a szülő fokozatosan eltávolodik, hogy a szakember közvetlen kapcsolatot tudjon kialakítani a gyermekkel.

Serdülőknél a szülő általában csak az első ülés elején van jelen a terápiás szerződéskötéshez és a keretek átbeszéléséhez. Ezt a bizonyos szerződést a pszichológus a kisebb gyerekek esetében a szülővel köti meg, de fontos, hogy a gyermekkel is megbeszéljék a probléma természetét és a célokat. Ilyen cél lehet például a szorongás csökkentése vagy az iskolába való visszatérés támogatása.

A terápiás eszköztár alkalmazkodik a korcsoporthoz. Kisgyermekeknél gyakori a játékterápia (pl. babaház, szerepjátékok, társasjáték), művészeti módszerek (rajz, gyurma, festés) vagy egyéb nonverbális technikák. Serdülőknél inkább a beszélgetés, a kognitív viselkedésterápia, tesztek és kártyajátékok (pl. Dixit) kerülnek előtérbe.

A szülőkkel történő konzultáció rendszeres, de az alkalmazott gyakoriság a pszichológustól és a gyermek helyzetétől függ. Gyermekek esetében általában minden 3-5 alkalom után szükséges egy szülői konzultáció, ahol a szakember megbeszéli a szülővel, hogyan halad a gyermek, és mit tapasztaltak az otthoni környezetben. Amennyiben súlyosabb problémákról van szó (pl. önsértés, iskolai bántalmazás, veszélyeztető helyzet), a pszichológusnak kötelező bevonni a szülőket és szükség esetén más szakembereket is. Ezt a gyermekkel előre megbeszélik, hogy milyen esetekben van szükség arra, hogy a szülő is értesüljön a helyzetről.

Serdülőknél a titoktartás nagyobb hangsúlyt kap, ezért a szülőkkel való konzultáció ritkább lehet, kivéve, ha a terápia menete megkívánja. Az információk nagy része bizalmas marad, kivéve, ha olyan veszély áll fenn, amely közvetlenül fenyegeti a serdülőt (pl. önsértés, öngyilkossági gondolatok, súlyos bántalmazás). Ezekben az esetekben a pszichológus köteles lépéseket tenni, és értesíteni a szülőket vagy más hatóságokat, de ezt mindig a serdülővel előre egyezteti.

Ha a gyermek problémái komplexek, előfordulhat, hogy más szakemberek (pl. pszichiáter, fejlesztő pedagógus) bevonására is szükség van. Ilyenkor a pszichológus együtt dolgozik az érintett szakemberekkel. A szülőkkel való konzultációk gyakorisága tehát a helyzettől és a gyermek korától függ. Az alapvető elv az, hogy a terápia a gyermek érdekeit szolgálja, és a szülők is tájékoztatva legyenek, de a gyermek autonómiája, különösen a serdülőknél tiszteletben tartandó.

A gyerekek és serdülők terápiás támogatása nem csak a problémák megoldásáról szól, hanem arról is, hogy lehetőséget adunk számukra a belső erőforrásaik felfedezésére és fejlesztésére. A jól irányított terápia segít abban, hogy a fiatalok magabiztosabban nézzenek szembe a jövő kihívásaival, és erősebb kapcsolatot alakítsanak ki önmagukkal és környezetükkel. Mindez egy biztonságos, támogató közegben valósul meg, ahol a gyerekek önállóan fejlődhetnek, de nem egyedül.