Pósfai Natasa

Külső szemlélőként szinte bárki, aki fiatalabb koromban megismert, irigylésre méltónak találta az életem, és ezt gyakran a fejemhez is vágták.

Azt viszont senki nem láthatta, hogy az éltanuló, sikeres sportoló, mindig mosolygós lány valójában mennyi sebet cipelt magával a múltjából, és ezért láthatatlan álarcok újabb és újabb sora mögé bújt, mert rettegett, nehogy valaki meglássa a valódi énjét.

Minél több könnyem csordult ki otthon a négy fal között, annál csillogóbban mosolyogtam mások előtt. Minél kisebbnek és értéktelenebbnek éreztem magam, annál több sikert igyekeztem felhalmozni. És minél több mindentől szorongtam, annál jobban hajtottam a különböző impulzusokat, kihívásokat. Ez pedig egy olyan megküzdési stratégia volt, ami hosszú távon fenntarthatatlan.

A saját önismereti utam rengeteg fájdalmas felismerést tartogatott, de ezek segítettek szép sorban megérteni és megszelídíteni a múltam, letenni az álarcaim, és elkezdeni azt az életet élni, melyre valójában mindig is vágytam.

Szüleim válásának köszönhetem, hogy már 7 éves koromban megtapasztaltam, milyen hatással van egy jó pszichológus mások életére, és ez tapasztalat nagyban hozzájárult a későbbi érdeklődési köröm kialakulásához, majd pályaválasztásomhoz. A 15 éven át tartó kapcsolatunk során a férjem által sikerült rálátást nyernem arra, milyen mintákat is hoztam otthonról, és hogy egy házasság egy mindennapos befektetés, ahol az idő, az energia és a szeretet az alaptőkénk, mellyel értéket teremthetünk. A válásunk pedig abban segített, hogy megtapasztaljam, milyen rejtett erőforrásokba kapaszkodhatunk, mikor azt érezzük, összeomlik körülöttünk a világ, hogyan vigyük végig a gyászt, a lezárást, majd az elengedést, és hogyan kezdjük újra mindezek után.

Jelenleg a legnagyobb tanítóm a kisfiam. Érte tanultam meg újra lelassítani az időt, hogy megélhessük azokat az apró pillanatokat, amik számára meghatározóak.

Érte újra tudatosítom saját magam szeretetét, hogy számára is átadhassam az önszeretet és önelfogadás fontosságát. Végezetül pedig a közös pillanatainknak köszönhetően nem csak vele, hanem a saját gyermeki énrészemmel is megtanultam újra kapcsolódni, és bepótolni olyan tapasztalatokat, melyeket gyermekkoromban nem volt lehetőségem megélni.

Szabadidőmben a legnagyobb kikapcsolódást és feltöltődést a sport jelenti, azon belül pedig a futás, valamint a lovaglás. Az előbbi számomra egy jól bevált módja a stressz levezetésnek, illetve az eddigi legjobb ötleteim, problémákra való megoldásaim szinte kivétel nélkül futás közben születtek. Míg a lovaglás sokkal inkább az elmélyülésben, lecsendesedésben segít, és nincs ahhoz fogható élmény, mint mikor pár órára elvonulok a Bakony lankáin és kapcsolódhatok a természet ősi erejével.