Andrikó Noémi

Korábban drámatagozatos gimnáziumba jártam, mert minden álmom az volt, hogy színésznő lehessek. Gimnáziumi éveim vége felé azonban be kellett ismernem saját magamnak, hogy nem ez lesz az én utam, mert nem rendelkezem kimagasló tehetséggel a színészi pályára vonatkozóan. Keserű felismerés volt, de így utólag visszagondolva ez és az ehhez hasonló „aha-élmények” segítettek abban, hogy az legyek ma, aki mindig is szerettem volna lenni legbelül.

A különböző művészi irányzatok továbbra is fontos szerepet töltenek be az életemben. Nagyon szeretek színházba járni, olvasni és írni is.

Gyerekkorom óta írok verseket, amire már egyfajta terápiás vagy öngyógyító eszközként tekintek, pedig a kezdetekben még csak nem is sejtettem, hogy az írásnak mekkora ereje van.

„Az írás áll a legközelebb az igazi varázslathoz. Az írás a semmiből teremt valamit, más világokra nyit ajtót. Az írás hatalmat kínál, hogy alakíthasd a saját világodat, ha a való világ túl sokszor rúg beléd.”

Gyermekkoromat egy szabolcs-szatmár-bereg vármegyei kis faluban töltöttem, ahol a lakosság létszáma még az 1000 főt is alig érte el. Már kisgyermekként tudtam, hogy a világ ennél sokkal izgalmasabb és megannyi kihívást tartogat, hogyha ki merek lépni az ismeretlenbe.

Az újabbnál újabb helyek felfedezésének szeretete nálunk családi hagyomány, ugyanis a szüleim Hollandiában élnek, a testvérem pedig Belgiumban. Szerencsés vagyok, mert a köztünk lévő távolság nem széthúzott minket, hanem egy még erősebb köteléket képzett a családi összhangba. Az utazás számomra nemcsak a mentális feltöltődést, hanem az önismeret jelentős részét is képezi.

Az ember folyamatosan változik és én hiszek abban, hogy a változás akkor igazán jó, hogyha a tegnapi énünkhöz képest akár csak egy hajszálnyival is, de jobbak vagy megfontoltabbak vagyunk. Hogyha visszagondolok akár csak az egy évvel ezelőtti énemre, akkor ő azt gondolná, hogy jó lenne valamit tenni az egészségéért, de úgy igazából se kedve se ideje ehhez. A mai énem pedig már frusztrálva érezné magát, hogyha egy héten többször nem jutna el futni vagy hosszú kilométereket túrázni a természetbe.

Ez az életmódbeli változás, amelynek én voltam a létrehozója, megtanította nekem azt, hogy mindig érdemes magunknak esélyt adni arra, hogy kipróbáljunk valami újat, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy megszeressük azt.