Szorongás

Akkor áll fenn probléma, ha túlzott mértékben van jelen vagy állandósul a szorongás, ami testi, érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedéses tünetekben nyilvánulhat meg:

• arc kipirulása, szájszárazság, izzadás, heves szívdobogás, mellkasszorítás, hasmenés, vizelési inger, izomfeszülés

• félelemhez hasonló feszültség, idegesség, szorongató érzés

• alvászavarok, memóriazavarok, funkcióromlás

• veszéllyel/veszélyeztetettséggel kapcsolatos gondolatok

A szorongás vélt vagy valós veszélyhelyzetekre adott reakció. Ami a fontos, hogy nem maguk a helyzetek, hanem a helyzetek értékelése váltja ki a szorongást, tehát az, hogy mit gondolunk egy adott helyzetben. Ez alapján valójában ok nélküli szorongás nem létezik. Például, ha valaki szociális szorongásban szenved, úgy vélheti, hogy ha megszólal társaságban, meg fog szégyenülni, butának fogják gondolni a többiek. Míg egy másik személy, aki nem szorong, semmi frusztrálót nem érez ilyen helyzetben, és meg sem fordul a fejében, hogy valami rossz dolog fog történni vele. A helyzet tehát ugyanaz, a helyzetről alkotott vélemény viszont merőben különböző, így a válaszreakció is.

Bizonyos gének jobban hajlamosíthatnak minket érzékenyebb érzelmi reakciókra stresszhelyzetekben, tehát ennek a bonyolult érzelmi reakciónak hátterében biológiai folyamatok zajlanak, a hajlam genetikailag meghatározott lehet. Ezen felül nagyon sokat számítanak a szorongás kialakulásában a környezeti faktorok, pl. a szülők nevelési stílusa gyermekkorban, a kortárs kapcsolatok, traumák, krízishelyzetek. 

A szorongás többféle lelkiállapot kísérőjelensége lehet. A hosszú távon fennálló szorongás növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, alvászavarokhoz, depresszióhoz, pánikrohamokhoz, szociális visszahúzódáshoz vezethet, illetve gyakran következnek belőle munkahelyi problémák és kapcsolati nehézségek. Szorongásos zavarról olyan lelki betegségek esetében beszélünk, ahol a szorongás a legfontosabb tünet – fóbiák (pl. szociális fóbia, meghatározott, specifikus fóbia), pánikzavar, generalizált szorongás, obszesszív kompulzív zavar. Így tehát mindenképpen érdemes pszichológus, súlyos esetekben pszichiáter segítségét kérni, hiszen a szorongás számos módon kezelhető. Különféle stresszkezelési technikák, autogén tréning, relaxációs módszerek, kognitív viselkedésterápia, mindfulness gyakorlatok sora áll a rendelkezésedre, hogy segítsenek javítani az életminőségeden. 

A pszichológia eszköztárán felül gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet a mentális stabilitás elérésének érdekében, hiszen ahogy olvashattad, a szorongás megjelenésében szerepet játszhatnak biológiai folyamatok. Amennyiben pszichológusod úgy értékeli, hogy hasznos lehet pszichiáter szakorvost felkeresned, mindenképp legyél nyitott a javaslatára, még akkor is, ha szíved szerint elzárkóznál a gyógyszerszedés gondolatától. 

Amennyiben észleled magadon a szorongás jeleit, mindenképpen kérd szakember segítségét, mielőtt súlyosbodna az állapotod. Legyél fontos saját magadnak.