Női énkép zavar

Talán még napjainkban is kijelenthetjük, bár nem kétséget kizáróan, hogy a külsőségeknek nagyobb szerepet tulajdonítanak a férfiak. Sokan bántják őket emiatt, azonban valójában a külső jegyek monitorozása evolúciós örökségük, amely a túlélést szolgálta régen. Mivel a férfiak számára az a legfontosabb, hogy biztosan tovább tudják örökíteni génállományukat, esszenciális számukra, hogy a megfelelő nőt válasszák ki mindehhez. Így, ha tetszik, ha nem, az olyan tulajdonságok szelektálására rendezkedtek be, mint az üde arcszín, fényes, hosszú haj, megfelelő derék-csípő arány, fiatalos járásmód, szép bőr, telt ajkak, egészséges testalkat – hiszen ezek a jegyek egytől egyig vitalitást sugallanak. Nem véletlenül volt fellelhető a szépségipar első termékei között a vörös rúzs és az arcpirosító, de említhetném a fűzőket is, illetve a magassarkú cipők hódítását. Bármennyire is hadakoznak a nők, hogy ne a külső alapján ítéljék meg őket a férfiak, valójában tudattalanul mindig is törődtek azzal, hogy a kedvükben járjanak, és elnyerjék figyelmüket.

Hogyan alakul azonban a nőiség hangsúlyozása napjainkban? Azt gondolom, a lehető legrosszabb, ami történhet velünk ezen a téren, az a közösségi média erős térnyerése. A különféle internetes platformokon ugyanis egy olyan hamis nő kép uralkodik, amely abszolút destruktív minden életkorban és életfázisban. Az egyik hóbort, amelyen minden jóérzésű ember megdöbben véleményem szerint, az a tökéletes álkapocscsont és nyak között bezárt szög. Igen. Már erre is van ideális mérőszámunk, tudtad?! Hihetetlen. Nincs is jobb szombat délutáni program, mint egy kellemes álkapocscsont faragtatás. Mindenki tudja, hogy a legkülönfélébb napjainkban tökéletesnek titulált testi jegyek egy testbe történő tömörítése mondhatni lehetetlen küldetés, mégis görcsösen próbálja a nők egy nagy hányada elérni. Miért? Ha kikérjük magunknak, hogy minket aztán ne a külsőségek alapján skatulyázzanak be, akkor mégis miért? Miért jobb egy mesterséges világot kialakítani és abban élni ahelyett, ami egyébként természetnél fogva adott? És vajon hogyan térhetünk vissza a „normális”, hagyományos keretek közé?

A választ valószínűleg a pozitív és stabil énkép kialakításában kell keresnünk. Ráadásként elárulom: mindennek semmi köze a tényleges külső jegyekhez – az önbecsüléshez, a biztos lábakon álló, reális énképhez viszont annál inkább. Kemény munka, de megéri tenni azért, hogy tisztában legyél saját magaddal és a valódi értékeiddel.