Külföldről való hazaköltözés mentális nehézségei
Nehézségek és önfejlesztés
2024. szept. 21.
Nagyi Máté
Az utóbbi évtizedekben világunk óriási változásokon ment keresztül. A globalizáció, a nemzeti határok elmosódása, az internet és az egyre fejlődő technológia révén ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy valaki külföldön tanul vagy dolgozik. Az Európai Bizottság és a Központi Statisztikai Hivatal adatai is azt mutatják, hogy évről évre növekszik azok száma, akik más országban vállalnak munkát, részt vesznek nemzetközi csereprogramokban, vagy külföldön folytatják tanulmányaikat.
Ezzel együtt egyre többen térnek vissza szülőhazájukba is, és bár az ő nehézségeik gyakran rejtve maradnak, egyáltalán nem elhanyagolhatóak. A legtöbben fel vannak készülve arra, hogy a kiutazás és a külföldön töltött idő során szembesülnek nehézségekkel, arra viszont nem igazán számítanak, hogy a visszatéréskor is hasonló problémákkal kell megküzdeniük. A hazatérést követően olyan tünetek jelenhetnek meg, mint például az általános szorongás, stressz vagy akár a depresszió. Ugyanakkor további jelek lehetnek még a frusztráció, düh, zavarodottság, elidegenedés és a megszokott környezet elvesztésének érzése. A visszatérési kulturális sokkot átélt személyeknél még gyakori probléma az elutasítástól való félelem, a magányosság és nyugtalanság érzése, a tehetetlenség és a bizalom elvesztésének érzete.
A visszailleszkedési nehézségeket nem csak a külföldön eltöltött idő hossza vagy a kulturális különbségek befolyásolják, hanem olyan belső tényezők is, mint a támogatás elfogadása, a családdal és barátokkal való kapcsolattartás, valamint az egyén kötődési stílusa.
A társas támogatás kulcsszerepet játszik abban, hogy a hazatérő személy hogyan éli meg a visszailleszkedési folyamatot, és milyen mértékű kulturális sokkot tapasztal. A családtagok és közeli barátok támogatása különösen fontos. A társas támogatás azt jelenti, hogy az egyén úgy érzi, a körülötte lévő emberek törődnek vele, kölcsönhatásban vannak vele, és inspirálóan támogatják. Az ilyen segítség hozzájárulhat a hazaköltözés okozta stressz és feszültség csökkentéséhez. Érdekes módon azonban a hazatérés nem mindig csak traumatikus élmény; visszatérő egyetemisták körében végzett kutatások például azt mutatják, hogy a szülőkkel és testvérekkel való kapcsolatok gyakran javulnak a hazatérést követően. A visszailleszkedési folyamat során különösen fontos, hogy a hazatérők minél több időt töltsenek családtagjaikkal a hazaköltözést követő első három hónapban. Ez segíthet abban, hogy az újra beilleszkedés zökkenőmentesebbé váljon, és a visszatérők könnyebben találják meg újra a helyüket az otthoni kultúrában. Az ilyen közös időtöltés erősítheti a családi kötelékeket, és segíthet abban, hogy a hazatérők újra megtalálják helyüket az otthoni közösségben, megteremtve ezzel a visszailleszkedés stabil alapjait.
Mindazonáltal, a baráti kapcsolatok esetében vegyes eredmények születtek: egyes barátokkal szorosabbá válik a kapcsolat, másokkal viszont lazábbá. Ez valószínűleg attól függ, hogy mennyire hasonló területeken fejlődtek, és hasonló érdeklődéssel rendelkeznek-e, mint a visszatérő személy. Összességében elmondható, hogy minél több problémája van valakinek a kapcsolataiban, annál nehezebben fog visszailleszkedni. Ezzel együtt mind a külföldön töltött idő, mind pedig a hazatérést követő reintegráció különleges lehetőséget biztosít a személyes fejlődésre, a személyiség formálására és amennyiben jól kezeljük a helyzetet, társas kapcsolataink bővítésére és elmélyítésére.
