Mit mond rólad a függőséged?

Mentális zavarok

2024. júl. 18.

Neumann Máté

Az addiktológiai problémákkal kapcsolatban számos hiedelem és sztereotípia él a köztudatban. Különösen érdekes, hogy ezek gyakran teljes ellentétben állnak egymással: egyesek úgy tartják, hogy a függőség a személyiség gyengeségének eredménye, mások pedig a személyiségtől független biokémiai reakciók betegségeként tekintenek rá. De mit mond erről a pszichológia? A következőkben a személyiségfejlődés és a függőségek kapcsolatát tárgyaljuk.

Személyiségünk döntő szerepet játszik abban, hogy miként viszonyulunk a világhoz, és hogyan kezeljük az élet kihívásait és nehézségeit. Mivel ez mindenkinél egyéni és eltérő, ugyanaz a probléma két különböző személy esetében teljesen más reakciót válthat ki. Például, egy depressziós időszakban egyesek a család és barátok társaságát keresik, mások inkább elszigetelik magukat, és elbújnak a világ elől. Ezeket a különböző válaszokat a pszichológiában megküzdési stratégiáknak nevezzük, amelyek személyiségünk részét képezik, hiszen fejlődésünk során mindannyian egyéni eszköztárat alakítunk ki problémáink megoldására.

Azonban előfordulhat, hogy a sors olyan helyzet elé állít, melynek leküzdéséhez nincs elegendő vagy megfelelő pszichológiai eszközünk. Az előző példát követve, amennyiben nem rendelkezünk olyan megküzdési stratégiával, mely kilendítene depresszív periódusunkból, a probléma fennmarad és idővel fokozódik. Ilyen helyzetekben az alkohol- és szerhasználat, továbbá a különböző addiktív viselkedések ideiglenes kiutat jelenthetnek, hiszen látszólag enyhítik a szenvedést, és felüdülést nyújtanak. Ezzel gyakorlatilag az egyén megküzdési stratégiájává lépnek elő abban az élethelyzetben, amivel másképp nem sikerült megbirkóznia.

 Az élet kihívásainak és a mentális nehézségeknek azonban fontos funkciójuk van: lehetőséget teremtenek a fejlődésre személyiségünk és megküzdési stratégiáink folyamatos bővítése és kiélezése által. A fentebb említett depresszív időszak is - habár nehéz és szenvedéssel teli - magában rejti ezt a potenciált. Amint az egyén felismeri, hogy meglévő eszköztára nem elég a depresszió leküzdésére, tudatosan dolgozhat új stratégiák kialakításán. Mivel a függőség csak leplezné a megfelelőbb megküzdési stratégiák hiányát, nem nyújtana valós és hosszú távú megoldást, továbbá megfosztaná a személyt ettől a pszichológiai fejlődési folyamattól.

 A fentieket összegezve, bizonyos élethelyzetetekkel való megbirkózási nehézségek jelzésként szolgálhatnak, hogy személyiségünk és megküzdési stratégiáink fejlesztésre szorulnak. Amennyiben ezt nem sikerül felismernünk, vagy elzárkózunk a fejlődés lehetősége elől, érzékennyé válhatunk addiktológiai problémák kialakulására. Ennek elkerülése érdekében a megrekedésre érdemes lehet fejlődési lehetőségként tekinteni, és aktívan erősíteni személyiségünket - egyénileg, család és barátok támogatásával, vagy akár pszichológiai tanácsadás keretében. Így a már kialakult szenvedélybetegségből is erősebben épülhetünk fel, mint ahogy beleléptünk.

Link másolva

Link másolva

Link másolva