A lehetőségek elszalasztása egy ideig komoly fejtörést okozott nekem. Az egyik legnagyobb félelmem, hogy a perfekcionista hozzáállásom meggátol abban, hogy új dolgokba vágjak bele. Nagyon fontos, hogy egy esetleges kezdeti gyengébb produktumot fejlődési görbeként tudjunk kezelni, ne pedig azt lássuk rajta, hogy "nem elég jó". Szerencsére ebben az utóbbi időben már sokat fejlődtem, és kezdem megtanulni, hogy a múltból leginkább csak tanulni lehet, a "mi lett volna ha" kérdések nem könnyítik meg életünket. A jelenben való létezés és a jövőbe tekintés sokkal fontosabb, mint a múltbéli döntéseken tépelődni. Minél inkább megtanuljuk ezt az eszmeiséget alkalmazni a mindennapjainkban, annál könnyebben elérhetjük a szorongásmentes létezést.

Az egyik legnagyobb kihívás az életemben, hogy kiegyensúlyozottabb, fókuszáltabb egyén legyek holnap, mint amilyen voltam tegnap. Véleményem szerint a legjobb módszer a fókuszáltság megtanulására a sport. A sport iránti érdeklődésem már egészen kis koromban megmutatkozott. Családom több tagja is állítja, hogy még járni is alig tudtam, de a labdát már határozottan próbálgattam rúgni vagy a lábammal vezetgetni. Mindenkori legnagyobb szerelmem a labdarúgás, de emellett régebben versenyszerűen szertornáztam. Emellett hosszabb ideig úsztam, rövidebb ideig pedig teniszeztem. A zene is szerves része életemnek, energikusabbnak érzem magamat, amikor napi szinten hallgatom az éppen aktuális kedvenceimet. Szervezésből is szívesen kiveszem a részem, legyen szó akár koncertről, akár fesztiválról. A hivatásos sportolók és a zenészek között nagyon sok hasonlóságot találhatunk, mindkét területen tevékenykedő emberekkel szívesen dolgozom együtt.