Miért így működök, érzek? Ez normális? Van ebből kiút? Sokunkban felmerülnek hasonló kérdések nehézségeink kapcsán. És igen, ez normális. Érzelmeinknek, gondolatainknak, viselkedésünknek megérthető oka, múltja van. Ezek az okok megértésre, majd változtatásra várnak.

Sokunkban ott vannak önkritikus gondolataink, mely elszakíthat a másokhoz kapcsolódás örömétől, attól, hogy tevékenységeidben megéld, hogy kibontakozol, vagy hogy önmagadat tudd adni. Szólhatnak ezek a gondolatok például arról, hogy "nem vagyok elég jó", "valami rosszat gondolnak rólam mások", vagy akár hogy "biztosan valami rossz fog történni", mely gondolatokhoz többek között szorongás társul. Viszont valóban tudhatjuk biztosan, hogy mit gondol rólunk a másik? Valóban az a realitás, hogy csakis rossz történhet a jövőben? Mi lehet a kiút ezekből a gondolatokból, érzésekből? 

Abban tudok neked segíteni, hogy téged elfogadó légkörben nyomasztó gondolataidat feltárjuk, megvizsgáljuk hogy mennyire tükrözik a valóságot, hogy új, reálisabb nézőponttal gazdagodva merj belemenni helyzetekbe (például kevesebb negatív, vészjósló hozzáállással) akár új viselkedésmódokkal megismerkedve. Ezt segítendően egyéb eszközöket is alkalmazok, mint például a relaxáció.  Amennyire ördögi körként működik a tapasztalatok negatív/ torzított értelmezésének hatása az érzelmeidre, viselkedésedre, olyannyira tud ez egy felfelé ívelő spirál lenni. Ennek során egyre inkább a jelenbe kerülsz, szorongást keltő értelmezéseid reálisabbá válnak, mely egyre nagyobb teret ad pozitív érzelmeknek, új tapasztalatoknak, önmagad valós megismeréséhez. Annyi mindenre gondol az ember...de valóban mind igaz?