A kovid tagadhatatlan változásokat hozott be az egész világ működésmódjába, nem kivétel ez alól a pszichológia sem. A vírus nyitotta meg a lehetőséget az online térben folytatott terápiás folyamatok felé, pontosabban azt a fajta nyitottságot mind a kliensek, mind a szakemberek részéről, amely nélkül sosem költözhetett volna át a pszichoterápia egy része az online térbe. Olyan változás ez, amely előtte szinte elképzelhetetlen volt, pedig a digitális térben tartott tanácsadás technikai feltételei már régóta adottak voltak.

Már 2020 vége felé gyakran kutatott területté vált a videóhívásban folytatott terápiák világa. Egy texasi egyetemen végzett 2021-es kutatás (Live psychotherapy by video versus in-person: A meta-analysis of efficiacy and its relationship to types and targets of treatment. Fernandez et al, 2021.) eredményei szerint klinikai szempontból a terápia hatékonysága nem kisebb, ha videókonferencián keresztül végzik, mint személyesen, különösen a kognitív viselkedésterápia esetében az affektív zavarok kezelésekor (szorongás, depresszió, PTSD). A videós pszichoterápia nemcsak egy kényelmes választási lehetőség, hanem a metaanalízis alapján hatékony módszernek is bizonyul egyben.

Ez abszolút jó hír lehet azoknak, akiknek logisztikai, egészségügyi vagy egyéb magánjellegű okból kivitelezhetetlen személyesen megjelenni az üléseseken. Ilyen helyzet lehet egy tartós betegség, amely megakadályozza a szabad mozgást vagy szembesülhetünk olyan korlátokkal is, amikor a lakóhelyünkön nincs megfelelő szakember vagy kapacitás (vidék). Bizonyos kliensek számára kényelmi szempontból is jobb lehet az online térben történő konzultáció, mert időhiányban szenvednek, vagy munkájukból kifolyólag amúgy is az online térhez vannak szokva (pl. IT világa).

Elengedhetetlen azonban kiemelni azokat az emberi tényezőket, amelyek fontos szerepet játszhatnak a globális élményben, amit egy tanácsadási folyamat nyújthat személyesen. Ilyenkor sokkal szorosabban monitorozható a nonverbális kommunikáció, vagyis a testbeszéd és a mimika, így pontosabb képünk alakulhat ki egymás kommunikációjáról. A rendelő, mint semleges tér, ahol egyedül van jelen a kliens, nem hallhatja meg senki, hozzájárulhat a felszabaduláshoz, az elmélyüléshez és a bevonódáshoz. Az otthonunk sokkal kevésbé tudja ezt az élményt nyújtani, hiszen egyrészt szorongást okozhat, ha rajtunk kívül más is tartózkodik a közelünkben a terápia alatt, másrészt kevésbé tud megvalósulni az ülésre történő ráhangolódás is. Kiemelt szerepe lehet a rendelőig való eljutásnak abban, hogy a kliens végig gondolja aktuális érzéseit, gondolatait, illetve a hazaútnak szintén, amely remek lehetőséget biztosít a megnyugvásra, az elhangzottak rendszerezésére. A személyes tér az intimebb kapcsolat kialakítására is alkalmas lehet, amely bizonyos terápiás intervenciókhoz kifejezetten szükséges, pl. relaxációs technikák, autogén tréning. Amikor élőben vagyunk jelen, semmi nem akaszthatja meg az ülés ritmusát, hiszen nem fog megszakadni a vonal, nem lesznek technikai háttértényezők, és ez plusz nyugalmat adhat.

Összességében elmondható tehát, hogy az online térnek és a személyes üléseknek is megvan a maga előny-hátrány listája. Sokszor nem is rajtunk múlik, hogy melyik verziót szükséges választanunk. Ami viszont bizonyos, hogy egyre csökken azon helyzetek száma, ahol személyesen tudunk kontaktba lépni egymással. Azonban amennyiben nincs fizikai korlátja, próbáljuk ki a személyes bevonódás varázsát, használjuk ki az élő kommunikáció pozitív hozadékait.